68 évvel ezelőtt, 1956. október 23-án Budapesten tömegtüntetés alakult ki, majd megkezdődött a sztálinista rendszer elleni forradalom és szabadságharc. A 20. század egyik legmeghatározóbb történelmi eseménye volt, amelynek tiszteletére Kecskeméten városi ünnepséget szerveztek.

Az idézet Albert Camus francia író nevéhez fűződik.

A magyarság történetének egyik legjelentősebb történelmi eseménysora volt az 1956-os forradalom és szabadságharc. Kecskeméten a városi megemlékezés szerdán 14 órakor kezdődött a Szabadság téri emlékműnél.

Éljen a magyar szabadság!

A megemlékezés a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház emlékműsorával kezdődött. A Märcz Fruzsina, Varga-Huszti Máté és Venczli Zóra által színpadra vitt műsort a színház prózai tagozatának vezetője, Sipos Imre rendezte. A sztálinista terror ellen fellépő küzdelmet ábrázoló zenés előadás kiemelte, Magyarországon 1956-ban a világon páratlan forradalom és szabadságharc folyt, amelyet bár később levertek, de összefogva a teljes társadalom egy egész hatalmi rendszert tudott háttérbe szorítani napokra.

– A nemzet léte és a mindennapi kenyér a gondunk, a politika másodrendű ügy. Jogállamiságot, demokratikus elvekre épülő, igazságos és szabad országot akart a magyar nemzet – hangzott el a műsorban.

A forradalom hírére 18 évesen azonnal Budapestre utazott, hogy küzdjön a szabadságért

A színművészek előadása után Cey-Bert Róbert író, ’56-os szabadságharcos tartott emlékező beszédet. – Amikor meghallottam, hogy Budapesten kitört a forradalom, azonnal eldöntöttem, hogy a fővárosba utazom – mondta az akkor Kaposváron élő, 18 éves Cey-Bert Róbert. – Felkerestem a fuvarozókat és a sofőröket, de mindenki szerint öngyilkosság volt felmenni Pestre. Egy bátor sofőrt viszont találtam, aki október 25-én eljuttatott Buda külterületére – mesélte az akkor még gimnáziumba járó szabadságharcos.

Cey-Bert Róbert nem ismerte Budapestet, azonban a városban sétálva találkozott egy vele egykorú diákkal, aki elvitte egy diákotthonba. Ott gimnazisták és egyetemisták laktak, akik már harcoltak is a szovjetekkel. Másnap, október 26-án már mindannyian együtt harcoltak az utcákon.

Miért harcoltunk halált megvető bátorsággal a világ legerősebb hadserege ellen?

Ezt a kérdést tette fel beszédében Cey-Bert Róbert, majd gyorsan meg is válaszolta azt egy hasonlattal. – A magyar lélek a kerecsensólyomhoz hasonlít. A madár elpusztul a ketrecben. A magyar lélek elpusztul szabadság nélkül – mondta a szabadságharcos, aki elmesélte azt is, hogy október 28. és november 4. között élete legboldogabb napjait élte meg, amikor a szovjetek visszavonultak. Amikor viszont az ígéretükkel ellentétben visszatértek a ruszkik és megerősített csapatokkal leverték a magyar forradalmat, jött élete legszomorúbb időszaka.

– Borzalmas volt, amikor visszajöttek a szovjetek. Viszont olyan üzenetet hagytunk az útódainknak, hogy érdemes a szabadságért kiállni, még akkor is, ha nagy árat kell érte fizetnünk. A magyarság szabadságszemlélete őseinktől ered, amit én tudat alatt 18 éves gimnazistaként is éreztem – mondta beszédében Cey-Bert Róbert.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc küzdelmeiben háromezren haltak meg, húszezren megsebesültek és tízezreket hurcoltak el, erőszakoltak meg. A hősük tiszteletére a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai, valamint a Kecskeméti SZC Gáspár András Technikum honvéd kadétjai közreműködésével az emlékezők koszorúkat helyeztek el a kecskeméti Szabadság téri emlékműnél.

(fotók: Bús Csaba / baon.hu)